Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Dunamedencecsont Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2012. March 3.

Kabdebó Lóránt

Az újságra kattintva olvasható méretet kapunk

Sajátos könyvbemutatóra hívott valahai tanítványom, mostani kollegám, Reményi József Tamás. Sziveri János minden munkáit gyûjtötték össze egyetlen kötetben, és mellette megjelentettek egy másik könyvet, amelyben a Sziveri fiatalon bekövetkezett halála óta eltelt idõben az emlékezetére alapított díjban részesült írók, költõk antológiáját is kézbe adták.

Számomra Sziveri költészete amolyan „fekete ló” volt. Tiszteltem emlékezetét, de versei életszerûen nem szívódtak fel bennem mindez ideig. Hát akkor itt az alkalom, vizsgáld meg a magad számára, mondta szerkesztõ barátom. Az ezt követõ napok, hetek azzal teltek, hogy én Sziveri szavaival, soraival, egész verseivel, köteteivel telítõdtem. Mondtam-mondogattam magamban szövegeit. Elfogadtam sajátomként. És mindenképpen másokkal is megismertetni akartam. Kiemelt terjedelmet kaptam mindennek bemutatására a Magyar Nemzet szombati Magazinjában. Hadd idézzem most itt is a bemutató írásomat, amely a 2012. március 3-i szám 35. oldalán jelent meg.

Dunamedencecsont
Sziveri János és a szenvedés költészete

Sorait mint nagy költészetet olvasom. Igazat adva kevésszámú ragaszkodó barátjának, aki „szektaként” ápolja emlékét, megtalálva a leghatásosabb módot, hogy beleépüljön életmûve az utódok alakuló mûvészetébe: díjat alapítottak. A most megjelent antológia tanúsága szerint jól válogatva össze a nevéhez társítható kört, évente emlékeztetve ezáltal, hogy ma is közöttünk élhetne, ha kora és életmenete, majd a rontó kór közös erõvel ki nem sodorja az élõk sorából.

Mûveinek eddigi olvasata a záró csúcsokat hangsúlyozta, oda futtatta ki a költõvel együtt felnõtt kortársi olvasói hagyomány. Amint kézbe veszem Sziveri János életmûvének most elkészült legteljesebb gyûjteményét, amelyet Utasi Erzsébet és Reményi József Tamás gondozott, szerkesztett, magam ettõl a hagyománytól eltérõen nemcsak a szenvedés verseit becsülöm, hanem már a létezés módozataira koncentráló, érdeklõdõ szemû elsõ kötetesre, valamint a világlátásban az önismeret vizsgáztató nagyszerûségét – majdnem azt mondom: finnyásságát – megformáló költõ érett szövegeire is figyelek.

A szocialistának nevezett világrend Közép Európájában élt, a Vajdaságban, magyar kisebbségiként a hatalomfüggõen bukásra ítélt legendás szerkesztõ, a legjobb korszakában elhallgattatott költõ. Utóbb a mártíriumot önpusztítóan vállaló alkotót utoléri a test csapdája is, mûtétek sora fonódik össze sorsában a hazátlanná válással. Adyra visszautalva imigyen összegezi siralmas helyrajzi és állapotbéli koordinátáit: „nem Páris, sem Bakony: / vér és takony.” Majd folytatja egy másik versben élettapasztalatait összegezõ mondatficammal: „Bár mindezt másként szeretném akarni”. Dunamedencecsont – ügyes szójáték? Költészetében kegyetlen valóság. Külsõ és belsõ okok szövõdnek össze benne: „Duna és medence csönd és zajok / ugyanúgy akár ha csontom sajog”. Szûk másfél évtized adatott számára, hogy a magas költészet szintjén szólalhasson az amúgy is magaslati levegõjû magyar lírában. Közben pár évig saját elképzelései szerint tudta folyóiratát, az Új Symposiont fenntartani, a Közép-Európai régió számára példás szinten, legendás kisugárzással.

Verseiben öntudatosan szertetekintõ költõ tájékozódik: vizsgálja a világba beleszületett ember létformáit, megfogalmazza a közösségében szereplõ erkölcstanát, és szenvedi az adott környezetében cselekedni akaró küzdelmeit: „Önmagammá alakultam. Most / már vagyok, mert tudom: / lenni, nem hasonlítani akarok.”

Hideg, sötét, jeges, fagyos, éjszakai tükörkép ez a világ? És látszólag személytelen. Ha a költõ leírásait követem. De ha kibontom a képeket: a legfinomabb emberi kapcsolatkeresést tapinthatom. Amikor aztán elkövetkezik a szenvedtetés és a szenvedés idõszaka, léttapasztalatába beleszövõdik az elmúlástudat: „a szürkület lebegõ / szennye hajtja a levegõt / a fagy félénk / rügye indul felénk élénk / szemekkel figyel a nemlét szobra / mint a kobra”. A szép és kecses kép fájdalmas iróniával idézi a végzetet: „s bármit is akarjak / üvegen át úsznak szobámba a varjak / hiába tiltom hiába hagyom / kobaltágyúval lõnek agyon / bántják a hasamban féltve nevelt virágot / tépkedik belõlem a világot / és csatakos ronggyal leterítve / heverek mintha már kiterítve” – a Radnóti kitalálta rák-virág kép oly megindítóan fordul a szépre vágyás és halálra készülés poétikusan egymást ellenpontozó képletévé. Megrázó átélésévé.

Ami felépült a fiatal költõ teremtésre figyelésében, az bomlik le a világtól búcsúzó ember összegezõ széttekintésében: „Felkapjuk fejünk, de késõ – /  lebontják a díszletet. / Marad a põre placc. / És élvezi a sintér, / mint ürül a színtér.” Poézise értékét a veszteség átélésének iróniája és méltósága egyszerre hatja át. Fekete Vince, az egyik méltó utód, Sziveri-díjas író, költõ meghatározásával: az egzisztenciális helyzetértékeléstõl a személyesség megtalálásáig ível léttapasztalata. A jó barát, szerkesztõ- és pályatárs Szûgyi Zoltán pedig így látja szemtanúként a költõ végzetét: „Én meg vagyok gyõzõdve arról, hogy egy nihilistaként induló ifjúból hívõ ember lett, mire eltávozott. Megint csak Hamvas Béla szavai jutnak eszembe, hogy bolond az, aki nem az örökkévalóságra rendezkedik be. János is arra készült, amikor utolsó évében megbékélt sorsával. A Bibliát is átszellemülten olvasta. Utolsó verseiben meg akarta nevezni Istent, s bár még nem tudta, ezek a versek a hitbéli ébredései voltak. Azért tartom az õ költészetét végtelenül fontosnak, mert hiteles költészet. Egész életében félelmetes, iszonyatos dolgokkal kellett szembesülnie, eljutott a végsõkig, szinte az emberölés gondolatának határáig. S az elrettenés pillanatában megnyílt elõtte a Biblia, és megértette, hogy van hitbéli lehetõség az újjászületésre.”

Miként fogadom a költõt magam, utókorának egyik olvasója? Amint a „semmibõl belép a betlehemi mesébe”, „foggal, körömmel” kapaszkodik a szavakba, a versbe, a poézisbe: „Túl bizonyos ponton / már mit sem ér a bonton. / Dermedten posztolunk. Angyal oson / át ismerõs szobákon, vánkoson. / Alig millió éves. / Lomha, tépett tollai idén is sajognak. / Most tavasz van. Most megint tél. / Emitt hó – csikorgó csillag hull amott. Égi test. / Bágyadt pilléink lassan leragadnak.” És a kötet utolsóként beosztott verse Zavar címmel a jó barát szavait igazolja számomra: „Elõdbe járulnék akár, de nem tudlak még / egészen megnevezni. Hangod, mintha hersegne…/ Vagy csak a gyertya krémje?/ Valakit elszólítottak belõlem – ”.

A nagyok között látom, vagy csak gyászolom sorsát? Sorait egyre többet ismételgetem magamban, mint a nagyok mondatait. Magamévá élem. Ritkán fordul velem elõ ilyesmi. Az õ szavával erõsítem és adom tovább ebbéli meggyõzõdésemet: „Mondom én tinéktek.”

Sziveri János mûvei, Gondolat kiadó, Budapest, 2011. Ára: 3500 forint, Partitúra ne légy soha! Sziveri-díjasok antológiája, Gondolat Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2000 forint.

Mégsem fért minden bele, amit elmondandó lettem ezen idõ alatt. Különösen annak örültem, hogy Sziveri János költészete összefonódott az általam oly nagyra tartott Szabó Lõrinc lírai alkotómódjával. Névvel is megnevezte nem egyszer költõ elõdjét, de verse megfogalmazásában, hangnemének alakítása során is kapcsolódik az elõdhöz. Verseivel fel is nõtt éppen a legnagyobb Szabó Lõrinc-versek szintjére. Éppen ez az, amit még feltétlenül el akarok mondani a költõt bemutató szöveg függelékeként.

* * *

Elsõ kötete Szabad gyakorlatok címmel 1977-ben jelent meg, kortársi besorolással a neoavantgárd költõi hullám jelentkezésébe kapcsolódva. A maga avantgárd indíttatású költõi nyelvezetével versciklusaiban a modern, Planck utáni, a Heisenberg határozatlansági relációját felhasználó fizika módszereire emlékeztetõen a dolgokban rejlõ belsõ mozgások eseményességére csodálkozik rá. Felvillantja a világban jelen lévõ „hideg tárgyak” „örök tökéletes” megformáltságának esélyét, ugyanakkor követi az egységek részekre bomlásának kényszereit, variálhatóságát. „Közeleg az / indulás és befejezés párhuzama: / a leltár.” „A kéz nyugalmi állapotban, majd / helyzetváltoztatás után ismét / nyugalmi állapotban, olyan / mint egy / hosszúra sikerült rezdülés.” Ennek a „szabad gyakorlatnak” a módszere: „Érzékenységem: a lebegés iróniája.”

Ekként képes például már a kölyök Sziveri felfigyelni a Szabó Lõrinc-magyarázók csapdájára: „Szabó Lõrinc számbavétele / A homlokodtól lefelé, a homlokodtól fölfelé.” Ennyi egy vers – címestül. De ezzel el tudja mondani egy szójátékban a lényeget egy emberrõl, és költészetérõl úgyszintén. Az egész és a rész viszonyát – megbontással és összerakással egyazon pillanatban – teszi felfoghatóvá, belesugározva a megépülõ versébe. Ezt leírva ugyanakkor tudatosíthatja önmagával: ez a költõi látomás más is, mint egy külvilág rendszerezése és értelmezése. Már nemcsak költõi „szabad gyakorlat”, hanem egyben magának a kísérletet végzõ költõnek is bemutatkozása: ismerkedése önmagával. A tükörkép életre keltése. A „tükör”, mint feladatot kijelölõ – és egyben beteljesítéshez segítõ – tárgy ekkortól végigkíséri Sziveri szövegeit.

A Hidegpróba kötetben (1981) Sziveri János az elsõ kötetében feltárt külvilágot figyelõ embert jeleníti meg. Ekkortól viszonylatokba helyezi és értelmezi szerepeit. „Átváltoztam, mint soha még. / Egyszerûen: az lettem, ami voltam.” Innentõl kezdve Sziveri is elmondhatta magáról, mint valaha József Attila: „itt vagyok!” És rá is kérdez: „Mit hoztam magammal ily gondosan elrejtve?” Hogy öntudatosan megválaszolhassa: „Kijelöljük magunknak a világot.” Ha kell, szigorúan megválogatott baráti befogadást világába, vagy éppen a legérzékenyebb szerelem megvallását. „Úgy hullajtom rád harmatom, / mint enyhe rongyot nedves homlokodra.”

Társaként megemlegették Villont, József Attilát, Pilinszkyt, idézi is, versébe beleforgatva õket. De hogy nem figyeltek fel a Szabó Lõrinchez fûzõ kapcsolatra? Éppen a hidegizzás szenvedélyes feloldáskeresésére! Kinél másnál kaphatna még rajta kívül szerelmes versben helyet ez a kemény sor: „féllek, mint gazdáját az eb, ebet a nyáj”, vagy még függõbbséget kifejezõen: „Féllek, mint próféták isteneiket”? De a zárlat éppoly meghatározó kapcsolódás, összeolvadás, egymásban lét, mint a sokak által kegyetlennek tartott Szabó Lõrinc-vers, a Semmiért Egészen zárása esetében: „Egyetlenem, tapintsd ki versem biztos pontjait, / billentsd ki egyensúlyából végleg világom.” Joggal sorolhatom ezeket a sorokat a nagy költészet sorába. És mennyi, hasonlóan klasszikus értékû szállóigévé kínálkozó sor található csak ebben az egyetlen, 1981-ben megjelentetett kötetben is. Amikor a költõ a csúcsra érkezik, és még csak 27 éves!

Aztán elkövetkezik a szenvedtetés és a szenvedés idõszaka (Bábel, 1990, Magánterület, 1991, posztumusz). Léttapasztalatába beleszövõdik az elmúlástudat. De mindezt már jellemzem a Magyar Nemzetbeli írásomban.