Kollektív bűnök, egyéni butaságok

Ne szólj bele művészeti kérdésekbe – ezzel a gyakorlatias programponttal vágtam bele 2 évvel ezelőtt a Parlament Kulturális Bizottságának munkájába. Erős elvi elhatározásom volt, hogy a művészeket nem bírálhatja a politika. Ma is ezt vallom, és mégis: most szólni kell. Egyben szigorúan magánvéleményem, hogy a magyar filmesek első embere égbekiáltó butaságot mondott.

Az esett ki ugyanis Tarr Béla száján a Berlinálén, hogy számára az összes politikus bűnöző. Tarr Béla nyilván jó filmrendező – én megítélni nem tudom – díjak, szakmai elismerések állítják ezt, a közönség kevésbé, tekintve, hogy filmjeit elenyésző kisebbség nézi végig. Ami persze nem jelenti azt, hogy ezek az alkotások ne volnának mérhetetlenül fontosak. És valóban - mérhetetlenek.

Tarr Béla Torinói ló című filmje nyerhetett díjat, de ez a kijelentése a berlini filmfesztiválon most nem lesz nagydíjas. Berlinben manapság persze kifejezetten rossz a magyar politikusok megítélése, aminek következtében az érzékeny német közvéleményt nem csigázza fel a rendező kollektivizálása. Pedig a németek rendkívül érzékenyek a kollektív bűnösség értelmezésében.

Személy szerint nekem is rosszul esik – ne kelljen magyaráznom, miért. A mások becsületébe való belegázolás miatt kell tiltakoznom, és követelnem, hogy a rendező kérjen bocsánatot és vonja vissza kijelentését. Persze, mondhatják: kit érdekel ez? Talán annyi embert sem, mint ahány összesen a torinói lovat megnézte.

De kérem! Nem rosszul esne Tarr Bélának, ha azt mondanám, hogy az összes filmes tolvaj? Holott a filmtámogatások átalakításának egyik oka és indoka éppen az volt, hogy gyanúsan folytak ki a milliárdok a kasszából, miközben néhány száz filmes jól elvolt és különösebb pénzügyi számonkérés nélkül nagyjából azt csinálhatta, amit művészeti és politikai kénye-kedve diktált számára. De, hogy az összes lopott volna, az mégiscsak túlzás. Butaság, sőt – egyenesen aljasság volna ilyet mondani.