|
Surján László
Miért? Miért? Miért?
Mellbevágó volt immár másodszor végignézni, ahogy az Európai Parlamentben
támadták hazánkat. Miért lett kemény politikai csaták helye ez a parlament,
amelyben a pártok egymásra vannak utalva, hiszen egyiküknek sincs többsége? Ez
az elemzés erre keresi a választ.
Békés, unalmas élet folyt az Európai Parlamentben. Még a költségvetési vitákat
sem övezte az a csatazaj, amellyel minden nemzeti parlamentben találkozhatunk. A
pártcsaládok figyeltek egymásra, udvariasan fogalmaztak, személyes barátságok
szövődtek. Csupa olyasmi, amit a végtelenségig megosztott Magyarországon az
elmúlt két évtizedben elképzelni sem lehetett.
Ennek
nyomát sem látta, aki a parlamenti vitát, vagy a legutóbbi bizottsági
meghallgatást nyomon követte. Felháborodott levelek érkeznek, ésszerű vagy
kalandos magyarázatokkal telvék: mindenki szeretné érteni, mi a mozgató rugója
az eseményeknek.
A mi
oldalunk rendezett támadásként éli meg a tapasztaltakat. Szó sincs arról, hogy
egyszerre minden baloldali képviselő kies otthonában a magyarországi hírekkel
kezdene foglalkozni, s spontán felháborodásában, hogy miféle jogtiprások vannak
mifelénk, rendteremtés céljából igénybe veszi az Unió adta lehetőségeket. Nem. A
vádak, amelyekkel előállnak, ismerősek a hazai közönség előtt. Ugyanazt halljuk,
olvassuk mindenütt. Egy közös forrásból buzog fel a magyar demokrácia
siratóéneke.
Persze
több szál létezik, hiszen minden mindennel összefügg. De ne feledjük, ami tavaly
történt. Akkor a szlovén miniszterelnök, Borut Pahor, kijelentette, hogy mihelyt
vége az EU elnökségnek, “Magyarországot politikailag el fogjuk szigetelni.”
Azóta
Pahor megbukott. Előbb még eljött Canossát járni butácskának tartott
kijelentéséért. De vannak helyzetek, amikor egy szocialista miniszterelnök
igazat mond. Írjuk fel korommal a kéménybe.
Pahor
kijelentése után nem kell azon gondolkodni, hogy szervezett-e az akció, vagy
sem. Azon sem kell törni a fejünket, hogy kik állnak mögötte. A miért kérdésére
is van felelet.
Ma a 27
tagországban mindössze három kormányfő tartozik a szocialistákhoz. Nem nagy
mozgástér. A szlovák választásokkal alighanem javul a helyzetük, s Horvátország
csatlakozása ismét szépíti a vereséget. Szép reményeik vannak Franciaországban,
s a német helyzetük sem kétségbeejtő, de ezek még odébb vannak. Most egyetlen
terep maradt számukra, az Európai Parlament, ahol a második legnagyobb frakciót
alkotják és potenciális szövetségeseik legalábbis emberjogi kérdésekben a
liberálisok, a zöldek és a kommunisták, akikkel együtt abszolút többségük van.
Ezt használják ki, s ott támadnak, ahol a legnagyobb számukra a veszély: a
kétharmados támogatottságú magyar miniszterelnök meggyengítése, vagy szerencsés
esetben görög és olasz mintára való eltávolítása hatalmas siker volna számukra.
Tehát miért is? Nos, ezért. Hogy közben anyagilag tönkre tesznek egy országot?
Nem nekik fáj. Mi viszont megvédjük, hiszen a miénk.
|