Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Isten háta mögött is van élet Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Interjúk
2011. July 12.
Azért vagyunk a világban, hogy valamit hozzá tegyünk, hogy valamivel gazdagítsuk. Én ezt a munkámon, az alkotásaimon keresztül szeretném megtenni – vallja Lázár Zsuzsanna grafikusmûvész, aki egy Budapest közeli településen él és dolgozik, s akit a pályakezdõk helyzetérõl, a lehetõségekrõl, a kudarcokról és buktatókról kérdezett Botz Domonkos.

Isten háta mögött is van élet


Azért vagyunk a világban, hogy valamit hozzá  tegyünk, hogy valamivel gazdagítsuk. Én ezt a munkámon, az alkotásaimon keresztül szeretném megtenni – vallja Lázár Zsuzsanna grafikusmûvész, aki egy Budapest közeli településen él és dolgozik, s akit a pályakezdõk helyzetérõl, a lehetõségekrõl, a kudarcokról és buktatókról kérdeztem...

- A Nyíregyházi Fõiskola Mûvészeti Tanszékének képi ábrázolási szakának végzõs hallgatója vagy. Az iskolával párhuzamosan már komolyabb megmérettetések, megrendelések vannak mögötted. Miben látod ezek sikerét?

- Nem annyira sikerrõl beszélnék, sokkal inkább lehetõségekrõl. Talán jó  helyen voltam jó idõben – ahogy mondani szokták. Számomra ez nem is annyira munka volt, sokkal inkább éreztem kihívásnak a felkérést, a feladatot, amivel megkínált az élet. Az pedig, hogy elfogadták a vázlataimat, a munkáimat, kétségtelen egy kicsit lendített megroggyant önbizalmamon. Nem a szerénység mondatja velem, hanem a tények, hogy ezek bizony ma még csak részeredmények és az igazi sikerért keményen meg kell küzdeni. 



- Részese voltál a különbözõ alkotótáboroknak. Mit adtak ezek szakmai szempontból?

- A technikai tudás tökéletesítése mellett lehetõség volt más látásmódokat, technikákat megismerni, új ötletekkel, barátságokkal gyarapított. De mondhatnám azt is, hogy leendõ pedagógusként is komoly tapasztalatot jelentett.

- Grafikusként készítettél portrékat, csendéleteket, tájképeket, könyvillusztrációkkal is bemutatkoztál, de végeztél tördelõszerkesztõi feladatokat, és most arculattervezéssel foglalkozol. Mi az igazi profilod, miben tudsz a legjobban kiteljesedni?

- Természetesen a rajzban, a portrékban, a csendéletekben tudok talán a legjobban kiteljesedni. Ez áll a legközelebb hozzám, ez az a terület, ahol kiélhetem magam, szabadjára engedhetem a fantáziámat, a képzeletemet, de érdekel minden, ami a rajzasztalon elvégezhetõ, legyen az a korábban felsoroltak bármelyike. Igaz, az elsõ megrendelésnél még tartottam tõle, hogy korlátok közé szorítanak, de aztán ráleltem a közös munka ízére és kifejezetten felvillanyozott a dolog. Az együtt gondolkozás új perspektívákat nyitott meg és rávilágított olyan lehetõségekre, amelyek mellett korábban elmentem. Ezekben a napokban éppen a porcelán, mint felület izgat, rengeteg lehetõséget látok benne. 

- Mennyire van hatással munkáidra a környezeted? Hiszen már ennek a közel háromszáz éves kúria jellegû háznak is van valami varázsa. Mit jelent számodra az otthon?

- Mint mindennek az életben, ennek is van jó és rossz oldala. A környék valóban csendes, békés, kedvez is az alkotómunkának, de „köszönhetõen” a Budapest központúságnak, az ember egy kicsit kiesik a kulturális élet vérkeringésébõl. Így aztán elég nehéz munkához, megrendelésekhez jutni. Egy mondjuk úgy, pályakezdõ számára pedig már eleve nehéz az indulás. Kérdésed második részére a válaszom, az otthon a mindent jelenti. A családot, a békét és a biztonságot. Persze, mint minden, a béke is viszonylagos, mert idõnként bizony meg kell érte küzdeni. Ott, ahol több ember él együtt egy közös fedél alatt, bizony olykor egymásnak feszülnek az eltérõ vélemények és akaratok, ilyenkor pedig nekem kell az igazságosztó nem éppen kellemes szerepét felvállalnom. 

- Túl az elsõ szárnypróbálgatásokon milyen bemutatkozási, kiállítási lehetõségeid vannak?

- Ez sem egy könnyû dolog, mondhatni a huszonkettes csapdája. „Pályakezdõ”, ismeretlen alkotók után nem kapkodnak a galériák, mûvelõdési házak, viszont bemutatkozási lehetõségek hiányában továbbra sem sikerül megmutatni mindazt, amit esetleg büszkén letehetnénk az asztalra. Azt hiszem ez is csak kapcsolati tõkével mûködik. Én egy alkotó ember vagyok, az önmenedzselésben valahogy nem vagyok jó, idegen terület a számomra.

- Feltételezem, ez a megrendelésekben is érezteti hatását.

- Ez pontosan így van, hiszen akit nem ismernek, azt nem is keresik. De hogy is keresnének valakit egy Isten háta mögötti kis porfészekben, ráadásul úgy, hogy még nem is hallottak róla? Ez egy ördögi kör, nehéz kiszakadni belõle, támogatók, igazi mentorok nélkül szinte lehetetlen. Egy alkotótársam keserûen jegyezte meg a napokban, hogy „nem is annyira az a fontos mit tudsz, mit teszel le az asztalra, sokkal inkább az, hogy neved legyen.” Valahol igaza volt úgy érzem, de az ismertséghez el kell jutni és azt látom, ehhez már önmagában kevés a produktum…

- Már nincs sok hátra és megkapod a pedagógusi diplomádat is. Elképzelhetõnek tartod-e, hogy ezen a pályán próbálsz meg érvényesülni?

- Nagyon nehezet kérdeztél. Erre nem is tudok hirtelenjében mit válaszolni. Igen, izgat a megszerzett tudás továbbadásának a lehetõsége, de ugyanakkor elbizonytalanít az a pályakép, amit ma a pedagógusok elé vetítenek. Nekem gondoskodnom kell a családomról, a gyerekeimrõl és bizony egy felsõfokú végzettséggel rendelkezõ pedagógus ma alig keres többet, mint egy szakmunkás. Ami a legjobban aggaszt most, az a létbizonytalanság, amivel lépten, nyomon találkozunk. Így aztán sem igent, sem nemet nem tudok mondani a kérdésedre. Majd eldönti az idõ.

- Nem tudom nem korai-e ezt megkérdezni, de mi az ars poeticád?

- Azt hiszem Tamási Áron mondta, „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Én viszont azt mondom, azért vagyunk a világban, hogy valamit hozzá tegyünk, hogy valamivel gazdagítsuk. Én ezt a munkámon, az alkotásaimon keresztül szeretném megtenni. Minden egyes kép egy pillanatot rögzít, mondhatom azt is „tudósít”, megmutatja világunkat, a kort, amelyben élünk.


Ezzel az utolsó tagmondattal a fejemben és egy lompos pulikutyával a nyomomban indultam meg a kapu felé. Vajon milyen is az a kor, amelyben élünk? Nyomorúságos, talán  így jellemezhetném a legrövidebben. De dolgozunk tele hittel és reménnyel, abban a hiszemben, hogy egyszer talán majd könnyebb lesz rajtunk a kabát.    

- Botz Domonkos -
 



 
instagram wordpress download burun estetiği hacklink elektronik sigara hacklink satış