Surján László

Nincsenek csontvázak

Nincsenek csontvázak, mondta büszkén a pénzügyminiszter. Hiszi a piszi, mondhatjuk válaszként, bár örvendenék, ha igaz lenne. Attól függ persze, hogy mi a csontváz. Számomra nemcsak az ellopott pénz, hanem az elszalasztott alkalom is. Az Európai Bizottságtól kapott tájékoztatás szerint Magyarország elesett 430 millió eurótól, amelyet a kohéziós alapból kaphatott volna.

A 2006-ban végződött pénzügyi ciklus során Magyarországnak 1483 millió eurós részesedése volt a Kohéziós Alapból. Többszöri hosszabbítás után 2009-ig ebből 1052 milliót sikerült felhasználni. Az ebből számított úgynevezett abszorpciós kapacitás 71 százalék, az új tagállamok közül a legrosszabb.

Ami a megszégyenítő helyezésnél is nagyobb baj: ez a pénz végképp elveszett. A kölcsönökből élő, nagy költségvetési hiánnyal dolgozó Gyurcsány Bajnai csapat szerény számítás szerint is több mint 110 milliárd forinttól fosztotta meg az országot. Mennyire fel voltunk háborodva, hogy a szociál-liberális vezetők szerint egy államot is úgy kell irányítani, mint egy részvénytársaságot. Tisztában van-e Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon azzal, hogy egy ilyen hibát elkövető vezérigazgatóval mit tennének a részvényesek? A minimum az, hogy leváltanák. Ezt tesszük majd mi is április 11-én. Hogy Gyurcsányt nem tudjuk leváltani, mert már elment? Ez formailag igaz. De az MSZP megszégyenítő veresége után módja sem lesz bumerángként visszatérni. Ez pedig fontosabb még a sokat emlegetett két-harmadnál is.

Az ügy szerencsére nem teljesen reménytelen, még van néhány alkalom, hogy a felhasználás növekedjék. Különösen akkor, ha az Európai Bizottság még tovább meghosszabbítja az elszámolási határidőt. Ezen vagyunk, s alighanem az új kormányra marad, hogy ezeket a tárgyalásokat sikerre vigye.