Tanuljuk könnyen, gyorsan az Unió költségvetését

Az Unió költségvetése, mint az egész Unió maga, félévszázados fennállása alatt folyamatosan alakult és mondjuk meg nyíltan, egyre bonyolultabbá vált. Cikksorozatunk a költségvetés mai állapotát igyekszik megismertetni az olvasókkal, kitérve a rendszer kialakulására és mai problémáira is.

Az Európai Unió költségvetése – az Európai Parlament
szerepének növekedése I.

Az európai integráció történetét végigkíséri az Európai Parlament, mint közösségi intézmény szerepének növekedése. Az Európai Szén – és Acélközösség megalakulásakor a nemzeti parlamentek delegáltjaiból felálló Közgyűlés még csak másodlagos szerepet töltött  be. Ez az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség létrejöttekor sem változott, csak konzultatív és korlátozott mértékű ellenőrző jogkörrel rendelkezett. Az igazi áttörést az 1970. és az 1975. évi költségvetési szerződéseknek köszönhetően az Európai Parlament költségvetési hatósággá válása hozta. Kialakul a kisebb változtatásokkal ugyan, de  máig érvényes éves költségvetési eljárás, az 1975. évi költségvetési szerződés jogot ad a Parlamentnek, hogy az eljárás végén a teljes költségvetést elutasítsa és új tervezet benyújtását kérje. Az Európai Parlament ezt követően többször elutasítja a költségvetés elfogadását, a döntéshozatal gyakran nehézkessé válik. Így 1988-tól megszületnek az első többéves pénzügyi kerettervek és a jogi alapot adó Intézményközi Megállapodások, mint a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament intézményi hármasának egyezményei. Ezzel az éves költségvetési eljárás kiegyensúlyozottabbá válik és a bővítésekkel, valamint az integráció mélyülésével átalakuló közösségi politikák számára biztos pénzügyi hátteret nyújt. Az 1988-tól 1992-ig tartó első és az 1993-tól 1999-ig tartó második pénzügyi kerettervben a költségvetési kereteket még a közösségi politikák forrásigénye határozza meg. 2000-től azonban a pénzügyi kerettervek forrásai a számos tagállamban bevezetett szigorú pénzügyi politika miatt csökkennek. Az ebben az időszakban meghirdetett, az Európai Uniót erősítő programok, mint például a Lisszaboni stratégia teljes megvalósításához nem elegendőek a források. Az Európai Parlament ebben a helyzetben a költségvetés nagyságának növelését tartja szem előtt. Ezt az éves költségvetési eljárásokban, mint a költségvetési hatóság egyik karja, a költségvetési hatóság másik karjával, a Tanáccsal szemben rendre érvényesíteni próbálja.

A Parlament költségvetési hatáskörét növelheti a 2007. december 13-án aláírt úgynevezett Lisszaboni szerződés, amely gyökeres változást hozhat az Európai Unió működésében, az unió állampolgárainak életében. A Lisszaboni szerződés több ponton módosítja az Európai Unió korábbi alapszerződéseit, ratifikációja azonban még több országban várat magára és az elutasító írországi népszavazás miatt várhatóan 2009. január 1-én nem léphet életbe a megújított intézményi és eljárási rendszer. A nizzai szerződést elutasító korábbi ír népszavazás és az azt követő megismételt szavazáson elért pozitív eredmény, viszont arra enged következtetni, hogy a Lisszaboni szerződés is előbb-utóbb megerősítésre kerül valamennyi tagállamban. Amennyiben ez megtörténik, az uniós költségvetésre vonatkozó szabályokat is módosítani fogja. Az Európai Parlament szerepe növekedne, a közösségi költségvetés kiadási oldalának meghatározásában a Tanács egyenrangú partnerévé válna.

A Lisszaboni szerződés ratifikációjának megakadása miatt rövid távon várhatóan nem ez, hanem az Európai Tanács 2005. decemberi ülésén meghirdetett 2008/2009. évi költségvetési felülvizsgálat lesz a meghatározó. Erről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság is megállapodott 2006 májusában, így 2008-2009-ben a Bizottság „alapos” felülvizsgálatnak veti alá az uniós költségvetést. A Bizottságot felkérték „egy teljes és széles körű felülvizsgálat elvégzésére, amely az uniós kiadások valamennyi szempontját, beleértve a közös agrárpolitikát is, továbbá valamennyi forrását magában foglalja, beleértve az Egyesült Királyság visszatérítését is, és amelyről 2008-2009-ben kell jelentést készítenie”[1] A közös nyilatkozat alapján az Európai Parlament az eljárás valamennyi szakaszában társul a felülvizsgálathoz. Ha a Lisszaboni szerződés nem lép hatályba addig, akkor a jelenlegi szabályok szerint jön létre a 2013-tól kezdődő időszak pénzügyi keretterve és a költségvetési eljárás is változatlan marad. A felülvizsgálatnak így jelentős szerepe lesz abban, hogy az uniós költségvetést „modernizálja”.

Miért van szükség erre a „modernizációra”?

A 2004-ben és 2006-ban kibővült Európai Unió napjaink gyorsan változó világában új kihívásokkal áll szemben.  A globalizáció, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság, a migráció, az elöregedő társadalmak, olyan problémák, melyeket a tagállamoknak minél előbb kezelniük kell. Ehhez segítséget adhat egy megfelelő pénzügyi forrásokból építkező közösségi politikák által vezérelt uniós költségvetés.  Ennek az alapját teremtheti meg a Lisszaboni szerződés, ennek hiányában pedig a költségvetési felülvizsgálat.

Pápai Gábor

(folytatjuk)