Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Adalékok a miskolci minorita rendház történetéhez Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2009. June 14.

Borsodi Csaba : Adalékok a miskolci minorita rendház történetéhez.

A feloszlatás (1950) körülményeihez.

  „Zúgva zajlik körülöttünk a történelmi idõk sodra. Mégse veszítsük el a világért se fejünket, tájékoztató hitünket gondviselésszerû hivatásunkban, akárhogy is változzék életünk és sorsunk külsõ kerete. Távlatokban kell gondolkodnunk, és akkor megtaláljuk a történelmet irányító Gondviselés kézvezetését, mely eszközként használ fel mindent és mindenkit, eseményeket és embereket egyaránt. Félre tehát azzal, ami kislelkûség és csüggedés, hiszen mi a legfölségesebb Úr szolgái, katonái sáfárai vagyunk, akinek szándéka, terve és akarata mindenkor szent és fölemelõ. Õ vigyáz reánk, és mindenha gondol velünk, ennél fogva nem félhetünk. Nem most szegõdtünk melléje, nem most esküdtünk hozzá. Csak imádkozzunk sokat, többet, mint bármikor valaha, hogy a próbát kiálljuk és minden szenvedésünket, ami esetleg ér, öntudatosan ajánljuk fel engesztelésül rendi közösségünk és magyar hazánk javára.” Burka Kelemennek, a Szûz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány tartományfõnökének 1950. június 21-én a provincia tagjaihoz írott levele kezdõsorai ezek.

Elgondolkoztató sorok, különösen a késõbbi történések ismeretében, és szinte tökéletesen adják vissza a magyarországi szerzetesség 1950. nyári helyzetét, hangulatát, elszántságát, a jövendõ bizonytalanságát. Ugyanakkor érzõdik belõlük az a mélységes hit és meggyõzõdés, hogy bármely nehéz idõk is következnek, az Úr gondoskodni fog szolgáiról. A magyarországi szerzetesrendek bármely vezetõje írhatta volna ezeket a sorokat, hiszen minden rend ezzel a problémával küzdött. Tisztában volt mindenki – a tapasztalatok birtokában –, hogy a totális hatalomra szert tett magyar kommunizmustól sem kíméletet, sem semmiféle jót nem várhat. Ezt támasztja alá Révai Józsefnek az MDP Központi Vezetõségének 1950. május 31–június 1-jén tartott ülésén mondott beszéde. „A klerikális reakció tömegagitációjának legfontosabb szervezetei a különféle férfi és nõi szerzetesrendek. Magyarországon 23 férfi szerzetesrend  van  2 582 taggal és 40 apácarend 8 956 taggal, összesen tehát 63 rend 11 538 taggal. Ezek a szerzetesrendek a régi rendszerben hatalmas földbirtokkal rendelkeztek, a feudális nagybirtokos osztályhoz tartoztak. Földbirtokaikat a népi demokrácia a dolgozó parasztság között osztotta fel, de a rendházaikat, zárdáikat, kolostoraikat meghagyta.   Felmerül a kérdés: fenntartható-e ez a helyzet a népi demokráciában.” Nem kérdéses a válasz a feltett kérdésre, ismerve a katolikus egyház és az ún. népi demokratikus állam közötti viszonyt és az egyház elleni intézkedéseket.  Az MDP KV 1950. június 1-jén kelt határozata a klerikális reakció elleni harcról a 6. pontjában kimondja: a szerzetesrendek feleslegessé váltak, és õk képezik a „a klerikális reakció agitátor apparátusát” A megoldást már sugallja a határozat: korlátozni a mûködésüket, vagy fel kell oszlatni a rendeket.[1]

Ezzel a lépéssel az MDP elindított egy folyamatot, amely végül elvezetett az un. egyezmény megkötéséig 1950. augusztus 31-én, és a szerzetesrendek mûködési engedélyének megvonást kimondó 34/1950. számú Elnöki Tanácsi törvényerejû rendeletig, amely 1950. szeptember 7-én kelt.

Érdemes néhány dátumot kiemelni ebbõl a folyamatból. A szerzetesrendek tagjait ért retorziók közül a legfontosabbak a ki- illetve áttelepítések voltak. 1950 nyarán négy ilyen lépésre került sor. Mind a négy esetben éjszaka, általában 1 és 4 óra között. Mint azt a belügyminisztérium iratanyaga tartalmazza, megtervezett pontosan kidolgozott, és precízen végrehajtott menetrend szerint az ÁVH végezte el a feladatot. Minden ilyen akció után napi jelentés készült pontos adatokkal, értékeléssel, a lakosság reakciójának elemzésével.

Az elsõ akció 1950. június 9-10. (péntekrõl-szombatra) éjszaka zajlott és a jugoszláv határ mentén lévõ járásokból utasították ki a szerzeteseket és internálták õket. A jelentés szerint 579 szerzetesnõt és 315 férfi szerzetest.

A nyomásgyakorlást eszközeként a következõ kitelepítési akció 1950. június 18-19-én (vasárnapról-hétfõre) zajlott le. Ennek a nyomásgyakorláson kívül volt még egy motívuma is. Darvas József vallás és közoktatásügyi miniszter 1950. április 15-én javaslatot tett arra, hogy azokban a városokban, ahol nagyobb oktatási intézmények ( gimnáziumok, egyetemek) vannak , a várható növekedés kollégium igényét a rendházak felhasználásával enyhítsék. A kitelepítés ekkor 1 074 szerzetest és apácát érintett. Miskolc szerzeteseit ez az akció érintette.

A Szatmári Irgalmas Nõvérek rendházából 13 fõt Egerbe, a Minorita Rend rendházából 11 fõt Homokra internáltak. Homok Tiszaföldvár része, itt a Keresztény Iskolatestvérek Kongregációja tartotta fenn a Beniczky kastélyban létesített fiúotthont és mellette a rendházukat.

A kitelepítések hatására a katolikus egyház vezetõi végül engedni kényszerültek az egyre erõszakosabb nyomásnak és 1950. június 28-án tárgyalásokat kezdtek a kormánnyal. Ezek  nem haladtak a kormány és a párt elvárásainak megfelelõen, ezért két újabb kitelepítésre került sor. 1950. július 11-12-én (szerda-csütörtök) éjszaka a nyugati határ mentén lévõ szerzeteseket (299 fõt) telepítették ki, majd 1950. július 31- augusztus 1. (hétfõ-kedd) éjszaka a hivatalos indoklás szerint a baráti szocialista országok tiltakozására az északi és keleti határsávból telepítették ki a szerzeteseket. Ez persze nem igaz. Megítélésem szerint itt inkább egy kifárasztási akcióról van szó. A kitelepítés során ugyanis sok olyan rendházból telepítenek ki szerzeteseket, akiket néhány héttel korábban telepítettek oda. A többszöri üldöztetés elviselése köztudottan pszichikailag elég nehéz. Ha ezt egyéb eszközökkel is társítják, akkor ki lehet fárasztani idegileg a szerzeteseket. valószínûleg itt ez a cél. A kitelepítés során 661 fõ áttelepítése történik meg. Az addigi koncepció megváltozásának nyilván az volt az oka, hogy így könnyebben ellenõrizhetõk a szerzetesek, a mesterségesen támasztott nehézségek, a zsúfoltság, a rossz körülmények mind arra szolgáltak, hogy minél több szerzetest és apácát bírjanak rá arra, hogy önként lépjenek ki a rendjükbõl. Veres József államtitkár július 19-én sürgõs táviratot küldött azon rendõr-fõkapitányságok vezetõinek, ahová rendtagokat telepítettek ki.

Ebben az áll, hogy „a tegnap esti utasítás alapján a szerzetesek közé bevitt az a tudat, hogy amennyiben a rendbõl kilépnek, úgy a kényszertartózkodási rendszabályokat velük szemben megszûntetjük, a várt eredményeket meghozta. A jövõben ezt tovább vinni nem kell, mivel a rendházak közt úgyis futótûzként terjed el ez a lehetõség.” A továbbiakban az államtitkár utasításba adja, hogy a szóbeli bejelentésekre írást kell kiadni, amelyben a bejelentését tudomásul veszik, és egyben azt is, hogy egy megadott helyre távozik A címet természetesen be kell jelenteni és az errõl szóló jegyzéket a BM illetékes osztályának meg kell küldeni

Az un. tárgyalásokon mint rövid írásom elején jeleztem, megszületett az.un egyezmény, amely négy rend számára engedélyezte a további mûködést. A rendházakat  az un.  egyezmény értelmében 1950. december 7-ig kellett a rendtagoknak elhagyni.


Az iratra kattintva olvasható méretet kapunk

A miskolci minoriták kitelepítésekor keletkezett az az irat, amelyet a Rákosi titkárság iratai között találtam meg. A jelentést Somos Ferenc a nagymiskolci pártbizottság szervezõtitkára készítette 1950.június 20-án, az MDP Párt és Tömegszervezetek Osztálya számára. Rákosi Mátyás személyesen felügyelte az „egyházi reakció” elleni harcot élénk figyelemmel kísért minden ez ügyben keletkezett jelentést. Ezen a jelentésen is szerepel jellegzetes L. betûje.

Az irat a Magyar Országos Levéltár M-KS-276-65/353.õe alatt található.


[1] Borsodi Csaba: A szerzetesrendek feloszlatása, mûködési engedélyük megvonása 1950 nyarán In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok Regnum  2000/1-4.183.p. ( A kérdésrõl bõvebben e tanulmány szól.  A Magyar Egyháztörténeti Vázlatok  2000/1-4 szám 183-210. p.)