Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Régi "bötûk" nyomában - Ignácz Rózsa: IGAZAT JÁTSZOTTAK... Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Régi bötûk nyomában
2008. November 1.

Régi "bötûk" nyomában

Ignácz Rózsa: IGAZAT JÁTSZOTTAK...

Mikor híre jött, hogy a parlament elõtt halomra lõtték õket, egy feneketlen pillanatban - mintha magam haldokolnék, - egyetlen gomolygó képben egyszerre állt elébem egész eddigi élete: húsz éves, - volt, - vagy az még, ha él. Mit tett idáig? Bölcsész. Tanult, kisdiákokat tanított, fogalmazott. Tizenhat éves korában írta elsõ - és eleve fióksírra ítélt, - novelláját, komoly felelõsségérzettel s azzal a már rögeszmévé növõ meggyõzõdéssel, hogy az igazság, akkor is igazság, ha soha senki sem mondhatja ki hangosan.

A novella arról szólt, hogy egy tizenhat éves fiut felelni szólítanak ki. A padjától a katedráig csak néhány lépés az út, de ezen az úton a fiú fejében végigszáguld egy sereg gondolat. A feladatot a könyv sorai szerint kitûnõen tudja és gondolatban végig is hadarja. De beléhasít a felismerés, hogy egy szót sem hisz abból, amit felelnie kell. Ha nem a háromszor átírt tankönyvbõl szerzett tudását tárná elõ, hanem az igazi véleményét mondaná el, megbukna, noha létszükséglet, hogy kitûnõt feleljen. Tehát hazudni fog. Ha viszont hazudik, ha létérdekbõl megalkuszik, ha nem áll ki a meggyõzõdése mellett, akkor jellemtelen. A lelkiismeretével folytatott kegyetlen alkudozás alatt eszébe jut, hogy a tanára sem hiszi azt amit tanít; valószínûen ugyanazt hiszi, amit Kovács, Fekete, Hanák, Juhász, amit az osztály nagy része hisz. De hazudni kell: Kovácsnak azért, mert az apja ül; Feketének azért, mert kulákgyerek, a tanárnak a havi ezerkétszázért... és mégse lehetett hazudni, és nem gyökerezhet bele a kettõs gondolkodásnak a tudat hasadásáig ható horgas kapcsa; legyen inkább ami lesz, bukjék meg, dobják ki... de a novella hõse nem tud megszólalni a katedra elõtt, csak hangfoszlányok bugyborékolnak a torkán s a kín alaktalanul gomolygó verset dob föl benne; - a tanár csak a makogást hallja, s a fiú megbukik...

És most elment igazat szólni, inaszakadtáig igazat üvölteni a parlament elé. Gyávának nevezett, mikor kértem vigyázzon magára. A környékrõl már két anya tudja a biztos hírt, hogy az övé ottmaradt, ahol az istenítélet erejével szakadt ki az elfojtott szó a torkokon. Este hat óra felé telefonálják meg, hogy él, látták: az a tömeg szétoszlott már, most egy másik emberár hullámai viszik valamelyik követség elé: beszélni, beszélni, szólni, igazat ordítani. Mire hazatámolyog, nincs emberi hangja. Nem kérdem: megtapogatom. Él. És akkor beesik az ajtón egy ember. Fuvart keres a fia holttestének. A jövõ héten lett volna tizennégy éves.

A húszéves fiú megtántorodik. A volt tanítványa, Endrei Árpád tizennégy éves fiú hõsi halott. Hõs? De hiszen a kis Endrei, akit Muki néven ismer az egész vidék, csintalanabb, vásottabb, elszántabb kis kölyök volt, mint a Pál utcai fiúk összes srácai egybevéve; vakmerõbb és félelem nélkül valóbb, mint az Ifjú Gárda annyi propagált kispartizánjai. Sûrû kötésû, kékszemû kis magyar volt. Neki volt a kerületben a legjobb gombfocicsapata. Ha öt percig figyelt volna egy tanóra alatt, kitûnõ tanuló lehetett volna, mert eszem, mint a kifent tõr szúrt és villogott. De Muki mindig bukásra állt, mert nem figyelt oda; a számtant tudta tanulás nélkül is, de ha irodalmat, történelmet kellett tanulnia „rá se rántott”, lenézte a „hantás” tantárgyakat. A bölcsész nagyfiút azért vette egy idõben mellé az apja, hogy figyelemre szoktassa. Mukit testi erõvel sem lehetett megfékezni és rászorítani, hogy odafigyeljen arra, ami az odafigyelõ nagyfiút már-már hasadtlelkûségbe kergette. Muki nem tett különbséget becsületes és nem becsületes tantárgy között, minden írott szót megvetett. Hiába bizonygatta a nagyfiú, hogy a 'tollbamondás'-t két l-lel írják, Muki azt felelte: - Tõlem írhatják hárommal is! - s mikor a nagyfiú szépszóval kérlelte, hogy mégis, jöjjön el hozzá a privát órára, így szólt: - nem érek rá apafej.

Muki nem ért rá. Sürgõs, halaszthatatlan játszani valója volt. A forradalmi nagyhét szerdáján három társával megfúrta egy hernyótalpú olajtartályát, aztán becsületszóra csak egy órára elment mégis körülnézni, még visszaintett tömpe kis hüvelykujjával az anyjának az ablakba, hogy egy óra múlva visszajövök. Mikor a Magyar utcában egy golyószóró leterítette, még nem tudta nevét, címét, telefonszámukat megmondani. Még egy fél napig élt. Azt izente, bocsánatot kér aputól, anyutól, amiért ellógott. Sípcsontja kifordulva, tüdejét, máját golyó járta át. Csodálkozva kérdezte: nem vakul-e meg, mert nem lát. Aztán énekelt. Hangja már töredezett volt. Azt énekelte-e, amit két napon át zengett az utca? A szavakat már nem lehetett megérteni. Utoljára azt kérte, fordítsák a másik oldalára, mert emerrõl nem jön belõle hang. S végül: úgy-e én ezt csak álmodom, néni kérem?

A Bakáts tér mögött, a Knézits utcai kórházban fekszik Muki. Az apja egy kéziszekéren most húzza az ebédlõasztalból készült koporsót, hogy beletegye s külön sírba temethesse el. És nem lehet neki elmondani, hogy Mukit nem kell külön sírba temetnie, Muki belénk van eltemetve. Ahogy a Dózsa György húsából harapni kényszerített parasztok erében kerengett és kereng a Dózsa igazsága, úgy él és hat tovább bennünk a Gyermek-Hadjárat rettentõsodrú ereje. Azért születtek-e hát, hogy amit mi nem tudtunk végbevinni, amibe csak megrokkanni, elsorvadni, megõrülni tudtunk, azt játszva végbevigyék? Kitõl tanulták? Hol kezdõdik a tett, és hol végzõdik a gondolat? Amit agyam elgondol, kezem végbeviszi? A gondolkodó ember agya forradalmasít, s a társadalom közös, egy-embertestében a fizikaian cselekvõ tag, a munkás, a katona az, aki üt? Ezt érteném. Mert azonos vagyok azzal, aki tettben viszi végbe azt, amit magam is gondolok. De érthetetlenül állok a Gyermek elõtt, aki élet-halál harcot játszott és játszva adta vissza azt nekünk, amit már örökre elvesztettnek hittünk; nemzeti önbecsülésünket.

(Rendületlenül címû irodalmi röplap, 1956. október 26.)


 
instagram wordpress download burun estetiği ElektronikSigara hacklink elektronik sigara hacklink satış